Pollágh Péter: A város és a kutyák

Barakonyi Zsombor: A város és a kutyák, 2008, akril, spray, lakk, fa, 54 x 71 x 3,5 cm

A város, a város. Mi minden van benne. Mi minden nem látszik benne? Nem tudunk nézni, ahogy kéne: kutyaszemmel. Veszítjük a látást, megtört pálcikák, elzárt csapok. Nem látjuk a színek lasszóját, ahogy befogja a sok házi állatot. Mitől házi egy állat? S mi az, hogy emberbarát? Kutyaalakú városok. Sárosak. Szőrösek. Szőrehullott, szőrevesztő metropoliszok. Tappancsok, mancsnyomok. Lépésminták. Körömkopogás. Kényszer-városok. Nem csoda, ha az elsodort faluba vágyunk mind vissza.

Menekülő macsekok, cincogó egerek. Sokszor érzed: inkább kutya lennél, kutyába lemennél, velük vagy övék lennél. Ugatják a lámpát, mert a Hold már alig látszik. Fényszennyezés: így hívják, vakulnak mind a kutyák, s nem csak a négylábúak.

Mondd: Gazdija vagyok a képnek, gazdája egy emberségnek, nosztalgiának, egy soha nem győző etikának.

Mi egy város? Nokiás doboz? Arcbarnítás? Olajszőkítés? Szerecsenmosdatás? Ki a főnök és ki kinek jelent? Egy hierarchia mit is jelent? A kutya ugat, a karaván halad: katonanóta. Katonadolog. 80 évre titkosított.

Igyál vizet, kutya fizet. Vajon ki mondta ezt? Ki volt az első? S miért fizet? Milyen a kutyapénz? Miért csengeti ki? És ki a gazda, ki a szabad? Talán a szív a gazda. Nem verhet mindig ugyanúgy. Neki is ünnep kell. Fel akar öltözni, nyakkendőbe, díszbe, zsabóba, habselyembe, pompába, pamutpuhába. Beöltözni egy festménybe.

Drága dogok, komoly kopók, hű ebek. Virslikutyák, szivarkutyák, drótszőrű foxik, egyéb terrierek. Kis peruiak vagy magyarkák? Kutyaiskolák a határon? Hány határon? Hatvanas évek? Tízes évek? De melyik század? Századosa vagyok egy macskaköves csatatérnek.