 |
| Szűcs Attila: Girl with dog was run down, olaj, vászon, 65x90 cm |
Rókalány vagy apa
zakójában. Egy komoly Kornélia. Hű ebem kiterülve feküdhet? –
kérdezed. Kimúlt volna az uraság? Odalenne a dog? De nem, de nem.
Négy lábon szaladnak gondolataid, míg puhán odatérdelsz, már
érted is: a fényt elvitték a Lopók, a szürküres szeműek. A Tom
Denemek. A nagy málhát a hátukra dobták. Zsákos emberek, kérges
kezűek. A dog futott utánuk, de kifulladt: elszívták, mint egy
cigarettát. Botja se volt, hogy azzal üsse a Lopók nyomát.
Vigasztalod, zsebedbe
nyúlsz, előhalászol egy fénykekszet, egy kerek ostyát. Dán
keksz a dán dognak, mondod, s fehér fogai közé, rózsaszín
nyelvére helyezed. Erre hegyezni kezdi a füleit, hegyel, ahogy
kell. Megélénkül a két égkő-szem. Igaz se volt, súgod majd,
nyugtatod a kutyát, az ember legjobb barátját. Megeszi a kekszet,
és vörösödni kezd a szőrméje, bundája, mintha narancslébe
mártották volna, 100 százalékos, frissen facsartba. Va! – ugat
még, de már másként szagol. Szimat Szörény szuper eb, nincsen
nála szuperebb: dúdolod majd, mint a gordonka, s lassan vége lesz
ennek a kutyavilágnak. Alt hangon hívod, szólítod az
eltévedteket, az elárult seregeket. Rókapásztor leszel. Már ott
a pásztorgyűrű a legjobb zsebedben. Neked csente egy szerecsen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése